Tizedik

2010 május 7. | Szerző: XMayaX |

 Régen bizony. De túl zaklatott voltam. A munkám mellett pedig szinte alíg jutott időm valamire. A szabadnapjaimat igyekeztem barátokkal tölteni, vagy csak itthon feküdni és megpróbálni teleszívni magam energiával. Mert rámfér. Nemhogy még mindig nem tudtam megszokni az új éttermet, de a magánéletben elkövetett kis kalandom is csak terheket rakott a vállamra.

Mert a már nem is annyira új munkahelyem még mindig tele van fejetlenséggel a számomra. A régi helyen a hálozat központi éttermében minden olyan jól szervezett volt, volt egy rendszer. Ami szogorú volt ugyan, de mégiscsak egy rendszer volt. Egy útmutató. Tudtad hogy minek mi a következménye, tudtad, hogy mire számíthatsz… Itt minden rettentően szervezetlen…Gyakorlatilag sokszor kaotikus, ahol meg kéne próbálnod fentmaradni a felszínen, de közben minden próbál lefele húzni.

“Majd megszokom” – mondogattam az elején. De már elég sok idő eltelt- letelt a három próbahónap- és én még mindig azt érzem, hogy nem vagyok náluk a saját helyemen. Szomorú de ez van. A régi szogort nem sírom vissza, csak a rendszerüket, ahol mindennek és mindenkinek megvolt a maga helye.

 

A kapcsolat, kollegámmal folytatjuk a mi kis testi románcunkat. lelkinek nem mondanám, mert a részéről ezek a lelki dolgok kimaradnak, ami viszont nekem nagyon fáj. Ez mégcsak nem is szerető státusz, hanem valami olyasmi, ami közelebb áll szexpartnerhez. Lefeküdni ugyan még mindig nem feküdtünk le. Ő sürgetné, én háritok. Nem, nem csak a tudat miatt, hogy otthon várja az asszony… Hanem amiat ahogy viselkedik velem a legtöbbször. A többi kollegával szinte mind kedvesebb. Rajtam műszakban sokszor átnéz, vagy egyáltalán nem figyel, hiába kérdeznék, vagy kérnék segítséget. Ő oda se bagózik, én pedig már nem szólok, ha segítség kéne. Amiért persze a végén én leszek leszidva, amiért nem szoltam. Miért,ha szólok segít? Francokat segít! Inkább haverkodik a többi, és udvarol, bókolgat a többi csajnak. Ami megint nagyon zavaró. Ha már ugymond “szerető” vagyok, akkor legyek az is, ergo elvárom, hogy legalább egy kicsit szeressen ő is. Vagy legalább figyeljen rám, és ne tegye a szépet a többi 20-akárhány csajnak is. Mert ebből mi az amit leszürhet az ember lánya? Na mi!

Az, hogy “belógatja a pecabotot, aztán valamelyik csak ráharap” , tök mindegy milyen halacska is az, ki kell fogni, ki kell sütni, miközben pecázgatunk tovább, a kifogott halacska már ugyis ott fuldoklik a hálóban. Bántó, nagyon nagyon bántó! De tudom felesleges lenne szólni, hisz süket fülekre találnék. Ugyse értené meg, ugyse törödne vele, hisz nem vagyok neki fontos, csak egy kifogott kis hal. Ennél pedig azért mégiscsak több szeretnék lenni. A nő aki szeretheti… ha már a házassága romokban, és az asszonyka is frigid lett… Én segíteni akartam. És nagyon imponált, ahogy nézett rám, ahogy tudott bókolni. Ma már nem is emlékszem, hogy mikor dicsért meg utoljára. Mikor mondta, hogy csinos vagyok…Az idejét se tudod. Azt persze szeretné, ha amikor kedve támad szoljon, hogy várjam meg, és legyünk kicsit együtt. én buta, pedig rábolintok. Mert valahol szeretném, de a másik felem elött hatalmas vörös betükkel villog a “NE TOVÁBB!” felírat. Ki is akarok szállni, meg nem is. Hisz olyankor jólesik, ha velem van. Ha legalább akkor átölel, csókol… Utána jön egy újabb munkanap, és ő tojik rám. Rosszabb esetben össze veszünk. Müszakba majdnem mindig. mert én zavart vagyok miatta, hogy hallom, hogy másnak is mondja, hogy “gyönyörű és imádja”… NE MONDJA! Zavar! Őt valószinűleg nagyon nem érdekli, vagy fel se tudja fogni…Én meg emiatt nyűgős vagyok, nem ugy teljesítek a munkában, morgok, amitől meg ő lesz pipa. A következmény pedig a konfliktus.

Nem tudom mit csináljak…

 

Most velünk dolgozik az egyik legközelebbi batátnőm is. Már második napon összevesztek. A szeretett kollega neki is tette a szépet, mire a barátnőm leálította, hogy neki ne. Merthogy engem biztos zavar… Ezen összabalhéztak. A barátnőm sírt. amikor elmondta én is. Műszakban is, hisz láttam, hogy sokat beszélgetnek. pedig nem gondoltam semmi rosszra. De tudtam, éreztem, hogy gáz van. A barátnőmbe bizok, ő nem fog hátbaszúrni, nem foga “elszeretni”. A fiú más tészta. Ő édes hármast akart. Tegnap ők ketten elmetek sörözni, hogy rendezzék a konfliktusukat, mert míg én a szabadnapomat töltöttem, ők megint balhéztak. Félek a lány valami olyasmit fog hallani tőle, ami rán nézve bántó. Azt pedig majd én is megtudom, és megint hatalmasat fogok koppanti. Mert hiába vagyok tisztába a tényekkel a tudamom legmélyén, nem merem még beismerni, nem merem kimondani, nem merek vele szembesülni. pedig majd fog kelleni. Nagyon hamar…:(