Tizenhét
2010 július 10. | Szerző: XMayaX
Nézzük csak hol is maradt abba a történet. Valahol ott, hogy Madárkával szakítottam, és feltűnt a színen az új Szépfiú. A dolog kb. ezen a szinten meg is rekedt. Vagyis mégsem…
Szépfiú esetenként tette a szépet. Én olvadoztam. Mondott olyasmiket, amikor a megszokottól eltérő pozícióban kerültem pár napra a kis éttermünkben, hogy “De jó, hogy itt leszel, legalább egész nap látjuk egymást.”. Máskor meg többször “véletlenül” hozzám ért. Majd mosolyogva megjegyezte, hogy “Ne haragudj, de nem tudtam máshogy átmenni. Túl kicsi itt a hely…” Aha volt ott még több méternyi terület- de természetesen nem bántam, hogy neki épp ez nem tűnt fel.
Időközben persze sikeresen kinyomoztam, hogy is a teljes neve, és így már könnyedén megtalálhattam mindenféle közösségi oldalakon. A fényképeken is szép. A barátnője is. Egy szőke, csinos és természetesen vékony nő. Biztos vagyok benne, hogy még okos is, és kedves, akinek jó a humora. Mellette nemhogy labdába se rúgok, de még a pályára se léphetek be. pedig ez a fiú – pechemre- a tökéletes ideálom. Magas, barna, sportos… Az ilyeneknek mindig van párja – vagy barátnője, vagy barátja, de egyvalami biztos, hogy ha egy pasi túl jól néz ki, akkor biztos, hogy nem szingli. (Ha pedig TÉNYLEG túl jól néz ki, és trendi akkor általában barátja van.)
A történet most ott folytatódik, hogy Szépfiú sikeresen megsebesítette magát egyik műszak közben, így két hétre kiesett a káváház műszakjából. Hiányzott, hiányzik, és csak abban bizom, hogy a jövő héten már megint munkába tud állni.
A közelemben lévő fiúkon nyilván valamiféle átok ül, mert Madárka is megsérült. Az ővé kissé súlyosabb, hiszen – az elmondások alapján- rádült a kávézó egyik üveg ajtaja, repültek a szilánkok, folya a vér, jött a mentő…én nem láttam, mert épp szabin voltam- vagyok, de nem volt szép látvány. ő se lesz most egy darabig. és ő is hiányozni fog. Mégiscsak volt köztünk valami szikra. És bár nem tudtam vele folytatni, mint kollegát, főnököt szerettem, mert lényegesebben többett tett egy adott műszakért mint a többiek együttvéve.
Most valahol itt tartunk.
Idézetek
2010 június 9. | Szerző: XMayaX
“Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett
egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben
bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap
múlva visszadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett vele:ELMÚLIK.”
Az új fiú
2010 június 5. | Szerző: XMayaX
Semmi újdonság nem történt az életemben. Élek és dolgozok. Madárka az elmúlt pár napban többször is megpróbált volna visszaférközni a közelembe. Persze a történtek után ennek nincs éppen sok esélye…Mindenesetre nem vagyunk rosszban. kedvelem, mint embert, kollegát, de aki egyszer-kétszer már eljátszotta a bizalmamat, annak nagyon kell bizonyítani. A barátnőmre való rástartolást letagadta. Persze, majd bolond lenne beismerni…Bolond, de korrekt. Madárka azt álítja a barátnőm, mostantól Kelly téved, és félreértett valamit, és félreértette még Dina, Sindy, Vica is, és folytathatnám… 🙁 Sajnos Madárka ilyen. Mégse haragszom rá, és csak reménykedni tudok benne, hogy majd egy idő után lenyugszik a benne égő hatalmas vágy, és szépen hazamegy a családjához, a feleségéhez, és a kisfiához.
Időközben nekem is új fiú tünt fel a láthatáron…Ő a szomszédos kávézóban dolgozik, és sokszor átjárt a mi konyhánra, hisz az ő fagyasztójuk tőlünk nyilik. Már régen is feltűnt, hogy mennyire helyes, de igazából soha nem beszéltünk. Valamelyik nap viszont elkezdte kérdezgetni, hogy “hogy vagyok”. Madárka meg is jegyezte, hogy “ismerkedni próbáll”. Utána a következő napokban többször is összenéztünk. persze ez lehet véletlen. Nem merném elhinni, hogy egy ilyen kaliberű srác majd pont felém mutatna érdeklődést. ő 10 pontos listán 10-est kapna, nem vitás. Nem érzem magam elég jónak hozzá, pedig nagyon tetszik. Amikor egy nehezebb nap közepette kicsit kibuktan, és megsimitotta a vállamat, hogy “ne sírj”, olyan volt, mint akibe villám csapott le.
Akarom ezt a fiút! 🙂 Tényleg, nagyon! 🙂
Szakítás
2010 május 19. | Szerző: XMayaX
Tegnap este épp javában itthon ülök, és egyik kedvenc netes játékommal játszom, amikor megszólal a telefon. Ő volt az, a Kolléga – mától itt Madárka néven fog szerepelni. Kérdezte, hogy bemegyek-e ma elé, zárásra. Meglepett a kérdés, meg az is, hogy honnan tudja egyáltalán a telefonszámomat. Jó, mondjuk ki van írva az irodában a falra, szóval nem nagy művészet lepuskázni… A kérdés pedig azért lepett meg, mert úgy volt beálítva, hogy mi ezt megbeszéltük. Hogy aznap találkozunk. Holott nagyon nem. Egy találkozóra- főleg vele, már csak emlékeznék! De ok, akkor abba meredtunk, hogy elfelejtettem. Fáradt vagyok én már a vitákhoz. Pedig TODOM, hogy nem felejtetem el.
Mondta, hogy sajnálja. Megkérdeztem a héten jó-e neki még valamikor. Lévén ugyis beszélnünk kell, legyek túl rajta akkor a héten. Mondta nem aktuális. Bucsú, vonal bont.
Már aludtam, fél egy volt, amikor megit csörgött a mobil. (Tanulság, éjszaka mindig vedd le róla a hangot.). Mondta, hogy akkor elindultam-e befelé hozzá. Mondtam nem és már alszom. Mire a válasz az volt, hogy akkor ő jön ide. Köpni nyelni nem tudtam. Hogy magyarázom ki a roppant szigorú, “tilos-pasizni-mert-az-erkölcstelen-házasság-nélkül”- családom előtt, hogy ideálít hozzám egyférfi az éjszaka, illetve hogy mit mondok, hova kell mennem az éjszaka közepén, hirtelen. De mondta, hogy jön ide. Nem volt mit tenni. kiosonás a házból- mint valami szappanoperában.
Meg is érkezett a busszal. Sétálgattunk. Nem éppen beszélgetni akart. nekem meg már az egész játékoz nem volt semmi kedvem. Mégcsak megjátszani se tudtam a lelkesedést. Másfelől meg elegem van abból, hogy folyton csak parkokban, a munkahelyen azöltözőben, stb. akar öö…”szórakoztatni”. Ez annyira lealázó. Rendes nőt nem visznek parkokba szeretősdizni. A k….at esetleg igen. De egy tisztes nőt?! Főleg úgy, hogy tele vagyok gátlással. másfelől a nyilvános helyeken történőt, azért rendesen büntetik. Sosem bocsájtanám meg, ha bevisznek közszemérem sértésért. Már akkor haza se jöhetnék.
Megmondtam neki, hogy én kiszállok, mert nekem nem megy a testiség, kapcsolat nélkül. Azt mondta, buta vagyok. lehet, valóban az vagyok. De nekem nem a testi része hiányzik egy kapcsolatnak. A tesiséget jelenleg inkább kötelességnek érzem. Nekem nincs benni annyi öröm- már amit eddig tapasztaltam, hogy ez hajtson előre, mint az emberek zömét. Volt vita, hogy így, majd mindenkit elveszitek, mert ellökök magamtól. francokat! Miért baj az, hogy többre vágyom, nemcsak arra, hogy dughassak valakivel? Miért baj, az, hogy azt akarom, hogy a másik szeressen, törödjön velem? Miért baj, az, hogy azt akarom, hogy ha vagyok ne kezdjen ki mindenki mással is? Vagy tényleg ilyen lehetlen lenne az elvárásom? 🙁
Azt mondta, hogy ne vággyakozzam többre, örüljek annak amit a sors felkínál. Ne kergessek ábrándokat. Az embereket olyannak akarjam látni, amilyenek, ne olyannak, amilyennek én szeretném, hogy legyenek. (Ez utóbbi mondása nagy igazság : ( )
Az a furcsa, hogy egy ideig örültem ennek is. Örültem, hgy van, hogy legalább ennyire van. De a játék már nekem nem jó. Már inkább megterhelő, és hiába érzetem jól magam vele, több bánatom volt, mint örömöm. Mennyit sirtam , amikor ki akart kezdeni a barátnőmmel. mennyit sírtam, hogy “szerelmemnek” szólít minden egyes lányt/nőt/asszonyt. Mennyit sírtam, hgy műszakban velem foglalkozott a legkevésbé, mindenki más fontosabb volt nálam. Holott nekem akkor csak ő volt a szemem elött, a gondolataiba. Elfáradtam a két hónap alatt.
Ő azt mondta csalódott. Csalódott bennem, hogy kiszállok. És hogy hiba volt viszonyt kezdenünk. Szólhattam volna az elején is, hogy ne, mert nem fog menni. Akkor nem esett volna pofára. ügyesen fűzi a szót, én érzem magam hibásnak. igen, szólhattam volna, de nem tettem, mert akkor örültem neki, akkor még azt hittem, hogy fog menni. De nem nemt. Így nem.
Leszídott a barátnős dolog miatt is. Hogy én féltékeny voltam, hogy ő majd kikezd a lánnyal, így pedig elveszítem az egyetlen ( ?) igaz barátomat. Ugy a fejéhez vágtam volna, hogy dehát igazam volt, mert kikezdtél vele. ő nem tudja, hogy tudom… Nem merem feltételezni, hogy a barátnő, csak bekavart volna, hogy szétválasszon… Inkább a fiú hazudik, hisz már annyira ismerem milyen. csak most pipa, sértve van az önérzete, hogy nem kapott meg, hiszen elvileg sokat tepert utánam. szerinten nem, de ok. nem tudok “pasi-nyelven”.
Ő csalódott, én is. 🙁 Hiába szeretem, hiába vágynék rá, úgy, ahogy őt én szeretném, sosem kapom meg. Akor meg minek erőltetni. Kedvelem, szeretem, de a saját magam érdekében, meg kellett tennem ezt a lépést. Rossz lesz, most nagyon rossz. De túl kell lépni. Nincs mese. Nincsen ebbe a sztoriban fehér lovas herceg, nincs királylány, nincs happy end.
Képek
2010 május 17. | Szerző: XMayaX
Kéne tennem egy olyan elhatározást, hogy ezekután nem járok be ugy a kkülönböző nagy bútort és mindenféle lakásdíszt kínáló árukázakba, hogy nincs a bankszámlámom egy tetemes összeg, amit mindenféle szívfájdalom nélkül elkölthetek.
Bementem egybe, mert épp arra jártam, és volt időm. Különben is régóta szemezek már egy lávalámpával- jó az, ha van otthon egy az embernek… Előbb vagy útobb ugy is hazajön velem egy ilyen lámpa- piros/narancssárga színkombinációban, hogy passzoljon a szönyeghez…meg az ágytakaróhoz. De ma még nem hoztam haza, csak megint lefutottam “vele” egy kört, hogy egyáltalán hova teszem,és kell-e mégegy lámpa-féle a szobámba. (KELL! 🙂 ) Nézelődtem még, ki tudja, hogy milyen kincsre -helyesbítek olcsó kincsre- lelhetek. Amikor megláttam beleszerettem. Őtt állt a polcon, gyönyörű volt, és rögtön 4 féle változatban. Mármint én csak hármat láttam, de feltételezem, hogy van negyedik is, mert így lenne logikus. KÉPEK voltak- fa kép a négy évszak és ezek tündérei, fantasy festnény szerűség: külön-külön: tavasz, nyár (őt nem láttam) ősz, tél… Nagyon megtetszett, és már épp azon filóztam, hogy mit is kéne levenni a falról, hogy elférjen, amikor megnéztem az árát. A szíven szakadt meg. Túl drága volt nekem a 12ezres összeg darabjáért, így kénytelen voltam otthagyni az évszakokat. De hogy engem azóta ezek a képek járnak az eszembe… pedig csak képek.
Tizenkettő
2010 május 15. | Szerző: XMayaX
Szabadságon vagyok. kell egy kis pihenés. Nem én kértem, ők küldtek el. Mondván, hogy túl sok a bentlévő szabadságom. Először nem akartam menni, hisz váratlanul ért. Nem volta felkészülve rá, így programokat se szerveztem. De miután egy kisebb magánéleti konfliktuson vagyok túl, odabent, így jobb egy kicsit távol maradni a parázstól.
Szakítani fogok a már emlegetett kollegával (kéne neki valami jó kis blog-név). Valahol szeretem, ezt pedig nem kéne. Neki csak szex kell, nekem egy párkapcsolat nem ezen része hiányzik. Persze ezt eddig is tudtam, tudtam, hogy neki én nem vagyok más mint egy esti szórakozás, a frigid asszonyka mellett. De miután egy nagyon kedves barátnőm odajött hozánk dolgozni, és nála is bepróbálkozott… A lány persze elhajtotta, lévén nem keverünk a barátnőnk “pasijával” – valahogy ez alap. Kimondva, kimondatlan! Ezekután ő is le lett “kis tudatlan hülyézve”… Nagyon sajnálatos, hogy egyáltalán felmerült benne az, hogy a barátságba belefér, hogy dugunk a másik pasijával. Ez kiütötte a biztosítékot! 🙁 Főleg, hogy még ki is tárgyalt bizonyos intim részleteket…
A legszomorúbb, hogy szerettem. Nem, ez nem szerelem, csak valahogy nagyon jól esett, hogy még én is tetszem valakinek. Hogy valaki tarthat vonzónak-mert eddig erre nem igen volt példa.
Kilépek a viszonyból (még ez viszonynak se viszony, ahhoz is kevés) , nagyon rossz érzés, de nem tudom folytani. Ezt már nem. Annyi önbecsülésem azért még van, hogy senki ingyen k….-ja ne legyek. Ha már szeretői is a státusz, akkor legalább az a férfi adja meg a minimális tiszteletet, és megbecsülést. Nem? Nem mintha nem lenne megalázó egy ilyen helyzet. De ha még a minális értékek sincsenek meg, akkor minek. Csak azért , hogy akkor és ott jó legyen? A testnek jó, ok, de a lélek csak sérül vele.
Ki kell lépnem- tudom. Csak félek, ha tesz megint pár közeledő lépést, hagyni fogom. De nem lenne már szabad. én nem vagyok ilyen “modern nő”.
Tizedik
2010 május 7. | Szerző: XMayaX
Régen bizony. De túl zaklatott voltam. A munkám mellett pedig szinte alíg jutott időm valamire. A szabadnapjaimat igyekeztem barátokkal tölteni, vagy csak itthon feküdni és megpróbálni teleszívni magam energiával. Mert rámfér. Nemhogy még mindig nem tudtam megszokni az új éttermet, de a magánéletben elkövetett kis kalandom is csak terheket rakott a vállamra.
Mert a már nem is annyira új munkahelyem még mindig tele van fejetlenséggel a számomra. A régi helyen a hálozat központi éttermében minden olyan jól szervezett volt, volt egy rendszer. Ami szogorú volt ugyan, de mégiscsak egy rendszer volt. Egy útmutató. Tudtad hogy minek mi a következménye, tudtad, hogy mire számíthatsz… Itt minden rettentően szervezetlen…Gyakorlatilag sokszor kaotikus, ahol meg kéne próbálnod fentmaradni a felszínen, de közben minden próbál lefele húzni.
“Majd megszokom” – mondogattam az elején. De már elég sok idő eltelt- letelt a három próbahónap- és én még mindig azt érzem, hogy nem vagyok náluk a saját helyemen. Szomorú de ez van. A régi szogort nem sírom vissza, csak a rendszerüket, ahol mindennek és mindenkinek megvolt a maga helye.
A kapcsolat, kollegámmal folytatjuk a mi kis testi románcunkat. lelkinek nem mondanám, mert a részéről ezek a lelki dolgok kimaradnak, ami viszont nekem nagyon fáj. Ez mégcsak nem is szerető státusz, hanem valami olyasmi, ami közelebb áll szexpartnerhez. Lefeküdni ugyan még mindig nem feküdtünk le. Ő sürgetné, én háritok. Nem, nem csak a tudat miatt, hogy otthon várja az asszony… Hanem amiat ahogy viselkedik velem a legtöbbször. A többi kollegával szinte mind kedvesebb. Rajtam műszakban sokszor átnéz, vagy egyáltalán nem figyel, hiába kérdeznék, vagy kérnék segítséget. Ő oda se bagózik, én pedig már nem szólok, ha segítség kéne. Amiért persze a végén én leszek leszidva, amiért nem szoltam. Miért,ha szólok segít? Francokat segít! Inkább haverkodik a többi, és udvarol, bókolgat a többi csajnak. Ami megint nagyon zavaró. Ha már ugymond “szerető” vagyok, akkor legyek az is, ergo elvárom, hogy legalább egy kicsit szeressen ő is. Vagy legalább figyeljen rám, és ne tegye a szépet a többi 20-akárhány csajnak is. Mert ebből mi az amit leszürhet az ember lánya? Na mi!
Az, hogy “belógatja a pecabotot, aztán valamelyik csak ráharap” , tök mindegy milyen halacska is az, ki kell fogni, ki kell sütni, miközben pecázgatunk tovább, a kifogott halacska már ugyis ott fuldoklik a hálóban. Bántó, nagyon nagyon bántó! De tudom felesleges lenne szólni, hisz süket fülekre találnék. Ugyse értené meg, ugyse törödne vele, hisz nem vagyok neki fontos, csak egy kifogott kis hal. Ennél pedig azért mégiscsak több szeretnék lenni. A nő aki szeretheti… ha már a házassága romokban, és az asszonyka is frigid lett… Én segíteni akartam. És nagyon imponált, ahogy nézett rám, ahogy tudott bókolni. Ma már nem is emlékszem, hogy mikor dicsért meg utoljára. Mikor mondta, hogy csinos vagyok…Az idejét se tudod. Azt persze szeretné, ha amikor kedve támad szoljon, hogy várjam meg, és legyünk kicsit együtt. én buta, pedig rábolintok. Mert valahol szeretném, de a másik felem elött hatalmas vörös betükkel villog a “NE TOVÁBB!” felírat. Ki is akarok szállni, meg nem is. Hisz olyankor jólesik, ha velem van. Ha legalább akkor átölel, csókol… Utána jön egy újabb munkanap, és ő tojik rám. Rosszabb esetben össze veszünk. Müszakba majdnem mindig. mert én zavart vagyok miatta, hogy hallom, hogy másnak is mondja, hogy “gyönyörű és imádja”… NE MONDJA! Zavar! Őt valószinűleg nagyon nem érdekli, vagy fel se tudja fogni…Én meg emiatt nyűgős vagyok, nem ugy teljesítek a munkában, morgok, amitől meg ő lesz pipa. A következmény pedig a konfliktus.
Nem tudom mit csináljak…
Most velünk dolgozik az egyik legközelebbi batátnőm is. Már második napon összevesztek. A szeretett kollega neki is tette a szépet, mire a barátnőm leálította, hogy neki ne. Merthogy engem biztos zavar… Ezen összabalhéztak. A barátnőm sírt. amikor elmondta én is. Műszakban is, hisz láttam, hogy sokat beszélgetnek. pedig nem gondoltam semmi rosszra. De tudtam, éreztem, hogy gáz van. A barátnőmbe bizok, ő nem fog hátbaszúrni, nem foga “elszeretni”. A fiú más tészta. Ő édes hármast akart. Tegnap ők ketten elmetek sörözni, hogy rendezzék a konfliktusukat, mert míg én a szabadnapomat töltöttem, ők megint balhéztak. Félek a lány valami olyasmit fog hallani tőle, ami rán nézve bántó. Azt pedig majd én is megtudom, és megint hatalmasat fogok koppanti. Mert hiába vagyok tisztába a tényekkel a tudamom legmélyén, nem merem még beismerni, nem merem kimondani, nem merek vele szembesülni. pedig majd fog kelleni. Nagyon hamar…:(
Boris
2010 július 19. | Szerző: XMayaX
Oldal ajánlása emailben
X