Tizenkettő

2010 május 15. | Szerző: XMayaX |

 Szabadságon vagyok. kell egy kis pihenés. Nem én kértem, ők küldtek el. Mondván, hogy túl sok a bentlévő szabadságom. Először nem akartam menni, hisz váratlanul ért. Nem volta felkészülve rá, így programokat se szerveztem. De miután egy kisebb magánéleti konfliktuson vagyok túl, odabent, így jobb egy kicsit távol maradni a parázstól.

Szakítani fogok a már emlegetett kollegával (kéne neki valami jó kis blog-név). Valahol szeretem, ezt pedig nem kéne. Neki csak szex kell, nekem egy párkapcsolat nem ezen része hiányzik. Persze ezt eddig is tudtam, tudtam, hogy neki én nem vagyok más mint egy esti szórakozás, a frigid asszonyka mellett.  De miután egy nagyon kedves barátnőm odajött hozánk dolgozni, és nála is bepróbálkozott… A lány persze elhajtotta, lévén nem keverünk a barátnőnk “pasijával” – valahogy ez alap. Kimondva, kimondatlan! Ezekután ő is le lett “kis tudatlan hülyézve”… Nagyon sajnálatos, hogy egyáltalán felmerült benne az, hogy a barátságba belefér, hogy dugunk a másik pasijával. Ez kiütötte a biztosítékot! 🙁 Főleg, hogy még ki is tárgyalt bizonyos intim részleteket…

A legszomorúbb, hogy szerettem. Nem, ez nem szerelem, csak valahogy nagyon jól esett, hogy még én is tetszem valakinek. Hogy valaki tarthat vonzónak-mert eddig erre nem igen volt példa.

Kilépek a viszonyból (még ez viszonynak se viszony, ahhoz is kevés) , nagyon rossz érzés, de nem tudom folytani. Ezt már nem. Annyi önbecsülésem azért még van, hogy senki ingyen k….-ja ne legyek. Ha már szeretői is a státusz, akkor legalább az a férfi adja meg a minimális tiszteletet, és megbecsülést. Nem? Nem mintha nem lenne megalázó egy ilyen helyzet. De ha még a minális értékek sincsenek meg, akkor minek. Csak azért , hogy akkor és ott jó legyen? A testnek jó, ok, de a lélek csak sérül vele.

Ki kell lépnem- tudom. Csak félek, ha tesz megint pár közeledő lépést, hagyni fogom. De nem lenne már szabad. én nem vagyok ilyen “modern nő”.