Tizenhét

2010 július 10. | Szerző: XMayaX |

 Nézzük csak hol is maradt abba a történet. Valahol ott, hogy Madárkával szakítottam, és feltűnt a színen az új Szépfiú. A dolog kb. ezen a szinten meg is rekedt. Vagyis mégsem…

Szépfiú esetenként tette a szépet. Én olvadoztam. Mondott olyasmiket, amikor a megszokottól eltérő pozícióban kerültem pár napra a kis éttermünkben, hogy “De jó, hogy itt leszel, legalább egész nap látjuk egymást.”. Máskor meg többször “véletlenül” hozzám ért. Majd mosolyogva megjegyezte, hogy “Ne haragudj, de nem tudtam máshogy átmenni. Túl kicsi itt a hely…” Aha volt ott még több méternyi terület- de természetesen nem bántam, hogy neki épp ez nem tűnt fel.

Időközben persze sikeresen kinyomoztam, hogy is a teljes neve, és így már könnyedén megtalálhattam mindenféle közösségi oldalakon. A fényképeken is szép. A barátnője is. Egy szőke, csinos és természetesen vékony nő. Biztos vagyok benne, hogy még okos is, és kedves, akinek jó a humora. Mellette nemhogy labdába se rúgok, de még a pályára se léphetek be. pedig ez a fiú – pechemre- a tökéletes ideálom. Magas, barna, sportos… Az ilyeneknek mindig van párja – vagy barátnője, vagy barátja, de egyvalami biztos, hogy ha egy pasi túl jól néz ki, akkor biztos, hogy nem szingli. (Ha pedig TÉNYLEG túl jól néz ki, és trendi akkor általában barátja van.)

A történet most ott folytatódik, hogy Szépfiú sikeresen megsebesítette magát egyik műszak közben, így két hétre kiesett a káváház műszakjából. Hiányzott, hiányzik, és csak abban bizom, hogy a jövő héten már megint munkába tud állni.

A közelemben lévő fiúkon nyilván valamiféle átok ül, mert Madárka is megsérült. Az ővé kissé súlyosabb, hiszen – az elmondások alapján- rádült a kávézó egyik üveg ajtaja, repültek a szilánkok, folya a vér, jött a mentő…én nem láttam, mert épp szabin voltam- vagyok, de nem volt szép látvány. ő se lesz most egy darabig. és ő is hiányozni fog. Mégiscsak volt köztünk valami szikra. És bár nem tudtam vele folytatni, mint kollegát, főnököt szerettem, mert lényegesebben többett tett egy adott műszakért mint a többiek együttvéve.

Most valahol itt tartunk.