Ötödik

2010 február 23. | Szerző: XMayaX |

 Akartam valami jó kis bejegyzést írni (mármint ha a többi jónak mondható egyáltalán) de rá kellett jönnöm, hogy igazándiból semmihez nincs ma kedvem. Szabadnapom volt, de a családban jelenleg uralkodó hangulat miatt, inkább sétálni mentem. Bárhova, csak ne kelljen itthon ülni. Mert abból ha megszólalok, és véleményt próbálok mondani csak vita lesz. Arra, hogy auval megint konfrontálódjak nem volt kedvem. Azt mondtam dolgozni megyek…

Jártam a nagy üzletközpontokat, hogy nemjen az idő. Fizetésem persze még nincs, hisz nem telt el egy hónap, hogy ismér munkába álltam. A járadékot elvitte már régen a bérlet, a net, és a mobil számla. Közben jön az SMS, hogy feladták utánvétellel a Stylist tanfolyamom első program-csomagját! Szuper! Miből perkálom ki, ha én csak jövő héten kapok fizut…Addig kajára van még, de az nem fedezi a tanfolyamom cehhét. Jelenleg ez a probléma foglalkoztat… Kellemetlen beismerni, de jelenleg komoly anyagi gondjaim vannak, köszönhetően a fél év munkanélküliségnek. Már bánom valahol, hogy kiléptem az előző helyről még tavaly juliusban. De nem birtam tovább elviselni a képmutatásukat, a kisded játékaikat. Sok minden kötött óda, pl: az a szemétláda pasi is, aki csúnyán átvert.Vagyis átvertem én vele kapcsolatba magamat, nem csak ő a hibás. Túl vak voltam, hogy felfogjam, csak játszik. Nem bírtam tovább. Csak el akartam jönni. Bele a semmibe, inkább a bizonytalanságot választottam, csak ne kelljen velük lenni. A munhahelyi jóbarátaim már ugyse voltak ott. Nem láttam értelmét. Nem volt már kiért/miért maradni.

Segélyek, számtalan elküldött, és talán soha el sem olvasott önéletrajz. Egyetlenegy cég hívott csak vissza. Egy a fél év alatt! De az ügynöki munka lett volna, jutalékos rendszerbe… A cégről se hallottam jókat, ugyhogy hozájuk inkább már be se mentem. Szégyenszemre vissza a régi cégemhez. Csak egy másik üzletükbe, ahol Katie az egyik fönök. Felvettek! Szomorú, de már úgy néz ki a betanított segédmunkához is protekció kell. pedig ez csak egy gyorskajálda.

Igen, szégyen vagy nem. Egy hamburget árusitó helyen dolgozom. A szekrénybe meg ott lapul egy diploma, meg egy nyelvvizsga. Nem jutottam velük sokáig…

De nem is erről akartam írni…. Bár azt se tudom már, hogy miről…

Csak le akartam írni, hogy rossz nap volt. Nem szerettem. Hiába próbáltam fel egy tucat csini rucit, és nézegettem a cipőket… Amikor elmentem itthonról még sütött a nap. Gondoltam, “de, jó! Végre egy kicsit közelebb a tavasz” , aztán ahogy romlott a rangulatom, az eső is esni kezdett…Szükreség, szitáló eső. 🙁 Lehangoló tud lenni.